[BTK] José Saramago: Vakság

“Ha nézhetsz, láss is. Ha láthatsz, figyelj oda.”


José Saramago olyan szerző, akinek az esetében már egyetlen mű elolvasása után is azt mondhatom, tökéletesen értem, miért is kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. A portugál író Vakság című regénye egy formailag egy rendhagyó, témáját tekintve pedig elborzasztó olvasmány, mégis letehetetlen, története és mondanivalója azután is velünk marad, hogy a könyvet már rég becsuktuk és visszatettük a polcra.

A regény helyszíne ismeretlen, a szereplők valódi nevei szintén, de ezeknek ismerete nem is igazán fontos, hiszen a történet bárkivel, bárhol megeshetne — nem az individuum a lényeges, hanem azok a fajta általános jellemvonások és helyzetekre adott reakciók számítanak, amelyek jellemeznek minket mint embereket, akárhol is élünk e világon, és akárhogyan is szólítanak minket.

Saramago regényében egy hirtelen járvány támadja meg az emberiséget. Minden előzetes jel vagy tünet nélkül a betegek egyszerre csak elvesztik a látásukat, nem marad más, csak vakító fehérség. A kormány a fertőzötteket a járvány elterjedésének megelőzése végett összegyűjti és egy üres elmegyógyintézetbe szállítja, amit e nem hagyhatnak, segítségre nem számíthatnak. Az épület nincs a legjobb állapotban, az élelemellátás akadozik, de az első lakók még megpróbálnak egyfajta többé-kevésbé emberi állapotot fenntartani. Amikor azonban az intézmény megtelik, az indulatok elszabadulnak, a legaljasabb emberi romlottság mutatkozik meg: egy csapat megszerzi az összes táplálékot, amiért cserébe először a többiek értéktárgyait követeli, majd az asszonyokat…

A Vakság hihetetlen érzékletességgel mutatja be mindazokat a rémségeket, amik mind az elmegyógyintézet falain belül, mind azon kívül végbemennek. Olvasás közben az ember szinte érzi a rothadás és emberi ürülék szagát, átérzi a szereplőket ért megaláztatást és szenvedést. Fizikai és morális undor fogja el az embert, ami pedig a legrosszabb, tudja, a lelke mélyén tudnia kell, hogy amit Saramago leír, az nem csak a képzelet műve: az emberek hasonló helyzetben valóban nem viselkednének ennél jobban.

A szereplők közül egyedül egyetlen nő, a szemorvos felesége nem vakult meg, neki köszönhető, hogy a köré épülő kis csapat tagjainak van esélyük a túlélésre. Hogy ő miért kivétel, az nem kerül kimondásra a regényben, de egyértelműen egy anya figura, aki mindenkire gondot visel és bátran védelmezi az övéit. A látásnak azonban megvan a maga átka egy olyan világban, ahol mindenki más vak: az asszonynak olyan borzalmakkal is szembe kell néznie, amit a többiek nem vesznek észre.

A vakságot persze nem szabad csak a fizikai valóra érteni, átvitt értelemben ez jelenti azt a vakságot is, amivel az emberek a mindennapokban elmennek mások szenvedése mellett. José Saramago műve társadalmi kritika, melyben az író az emberi gyarlóságra hívja fel a figyelmet. Azok a bűntettek és jellembeli torzulások, amikre a járvány alkalmat ad, korábban is jelen voltak, a válsághelyzet csupán egy olyan narratívát biztosít, melyben ezek nem részletek, amit fölött szemet hunyhat az ember — ezek kerülnek a középpontba.

Tartalma mellett a szöveg formája is szót érdemel. Posztmodern műhöz illően a Vakság is búcsút int a tradicionális regénystílusnak. A szövegben a párbeszédek nem a már megszokott tagolás és központozás szabályait követve szerepelnek, hanem beilleszkednek a folyószövegbe, mindössze egy-egy váratlanul felbukkanó mondatkezdő nagybetű utal rá, hogy hol ért véget az egyik szereplő mondanivalója és hol kezdődik a másiké. Bár én alapvetően a hagyományos, logikusan központozott és tagolt stílus híve vagyok, azt kell mondjam, ennek ellenére meglepően könnyű volt követni Saramago szövegét. Egyedisége nem nehezen olvashatóvá, csupán különlegessé tette.

Aki szívesen olvas disztópiát, nem riad vissza a társadalom kritikától és bírja a gyomra a borzalmakat, annak ezt a könyvet mindenképpen ajánlom. Úgy gondolom, hogy a műfajban kötelezően elolvasandó kötet!

Idézetek

(…) az ördögbe is, a vakságot nem lehet elkapni, A halál sem lehet elkapni, mégis mindannyian meghalunk (…)


Az idő lassan a végére jár, a rothadás szétterjed, a betegségek nyitott kapukat találnak, a víz elszennyeződött, az élelmiszer méreggé változott (…)

(…) a jelzőkkel nem tudunk mit kezdeni, ha például valaki megöl valakit, jobb volna így, egyszerűen kimondani, és bízni abban, hogy ez a szörnyűséges tett önmagában annyira felkavaró, hogy nem kell még azt is hozzátennünk, borzalmas volt, Azt akarja mondani, hogy több szavunk van, mint kellene, Azt akarom mondani, hogy kevesebb érzelmünk van, mint kellene (…)

Tegnap láttunk, ma nem látunk, holnap meglátjuk, és a mondat utolsó harmadát finoman kérdő hangsúllyal ejtjük ki, mintha az óvatosság az utolsó pillanatban úgy döntött volna, hogy a reményteljes lezáráshoz mindenesetre hozzáteszi a kétség elbizonytalanító megbicsaklását.


Könyv adatlap

Megvásárolható
Helikon KIadó

Molyos adatlap

Egy névtelen ország névtele városában járvány üti fel a fejét, melynek áldozatai elveszítik látásukat. A hatalom cinikus közönnyel hagyja sorsára a fertőzötteket egy külvilágtól elzárt helyen, ahol hamarosan háborús állapotok alakulnak ki… Az együttműködést kölcsönös vádaskodás, kicsinyes emberi indulatok teszik lehetetlenné, és a vak betegek őrzésére kirendelt katonák a fertőzéstől rettegve agyonlövik azokat, akik csupán a kiszállított élelemért merészkednek elő. Rövidesen a vak beteg egy csoportja fegyverrel ragadja magához a hatalmat, kisajátítják és pénzért árulják a többieknek az élelmet, nőket erőszakolnak meg… És közben a külvilágban is elszabadul a pokol.

Rating: 5 out of 5.

Szerző
José Saramago

Cím
Vakság

Eredeti cím
Ensaio ​sobre a Cegueira

Kiadó
Helikon

Megjelenés éve
2021

Oldalszám
408

Fordító
Pál Ferenc

ISBN
9789634795704


Blogturné és nyereményjáték

Játékunkban ezúttal látáshoz (és nem látáshoz) kapcsolódó idézeteket találhattok minden állomáson. A feladatotok annyi, hogy megírjátok nekünk a Rafflecopter megfelelő sorába, hogy az idézet melyik író melyik művében található (író+cím).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A nyereményjáték ezen a linken érhető el

Az én állomásomhoz tartozó idézet:
“Láttam hősöket is, meg olyanokat, akik már-már nevetségesen kedvesek voltak másokhoz. Te is láttad, csak figyelmen kívül hagyod őket. Na, ez az igazi vakság, barátom.”

Állomáslista
Blogturné Klub

07.15. – Booktastic Boglinc
07.17. – A szofisztikált macska
07.19. – Könyv és más
07.21. – Spirit Bliss
07.23. – Flora the Sweaterist


Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s