[BTK] Frans de Waal: Mama utolsó ölelése

“Az antropomorfizmus mint érv az emberi kivételesség vélelméből táplálkozik. Azt a vágyat tükrözi, hogy az embert az állatoktól különbözőnek tekintsük, és tagadjuk állati mivoltunkat.”


Frans de Waal Elég ​okosak vagyunk, hogy értsük, milyen okosak az állatok? című könyvének angol nyelvű kiadása már vagy 3 éve várakozik türelmesen a polcomon, de valahogy eddig nem jutottam el odáig, hogy el is olvassam. A Mama utol ölelése után azonban biztos, hogy hamarosan sort kerítek erre a kötetre is!

Az emberhez való hasonlóságuk miatt nagyon sokáig nem kedveltem a főemlősöket, de ahogy etológiai könyveknek és cikkeknek hála több és több történetet és tanulmányt ismertem meg, egyre inkább feléledt az érdeklődésem is. Frans de Waal könyve pedig eddigi olvasmányaim közül a legérdekesebb és legolvasmányosabb módon tudta bemutatni ezen állatcsoport érzelmi életét és viselkedését. Stílusából egyszerre áradt a hivatása iránt érzet elkötelezettség, az állatok tisztelete, és a szerző hihetetlen műveltsége és tapasztata is – mindez minden arroganciától mentesen.

A holland származású etológus és primatológus (főemlőskutató) elsősorban azt a több tudomány területen is elfogadott téveszmét cáfolja meg, miszerint az állatok csupán ösztönlények, az ember pedig különleges, kognitív képességei szempontjából egyedülálló. Érvelését és állításait logikusan felépítve, valamint megfigyelésre és tanulmányokra alapozva De Waal bebizonyítja, hogy mi emberek nem állunk olyan távol főemlős rokonainkról, mint ahogy azt beképzeltségünkben esetleg hinni szeretnénk. Az ő viselkedésükben is megfigyelhető a humor, empátia, de akár a bűntudat és az undor is.

A címben szereplő Mama egy állatkerti csimpánzkolónia matriarchája volt, aki általános tiszteletet vívott ki társai között és komplex kapcsolatrendszert épített ki. Különleges kapcsolata volt a biológus Jan van Hooff-fal is. Amikor ő negyven évnyi ismeretség után meglátogatta a haldokló Mamát, az egyértelműen örömmel látta viszont és meg is ölelte a férfit. A kolónia egy másik tagja, Mama barátnője és szövetségese, De Waalt fogadta be a családjába, miután az megtanította a több kölyköt elvesztett nősténynek, hogyan tudja cumisüvegből etetni a kicsinyét. Ezek a történetek igazán meghatóak és újfent emlékeztetik az embert arra, hogy bár nem vagyunk tisztában az állatok érzelmeinek mélységeivel, lenézni őket mindenképpen hiba lenne.

Persze a kötetben nem csak ilyen szívet melengető történetek kaptak helyet, hiszen az nem tükrözné híven az állatok érzelmeinek és viselkedésformáinak széles skáláját. A csimpánzok például kifejezetten kegyetlenek is tudnak lenni. A csapatokon belül az egyedek szövetségeket alkotnak, és kiállnak egy-egy társuk mellett vagy ellen. Egy különösen megrázó állatkerti esetnél, amiről Frans de Waal beszámol, két hím fogott össze az alfa hím megölésére. Az állatra a gondozók másnap borzasztó állapotban, kasztrálva, súlyos vérveszteséget szenvedve találtak rá.

A szerző az állatok viselkedésének bemutatása mellett párhuzamot is von azok és egyes emberi gesztusok és viselkedésformák között. Felhívja rá a figyelmet, hogy bár bizonyos viselkedési mintákat egyedülállóan emberinek tartunk és a civilizált, kulturált világ hatásaként könyvelünk el, ezek valójában szőrös rokonainknál is megtalálható reakciók és érzelmek valamelyest módosult változatai.

Frans de Waal könyve az etológia iránt érdeklődők számára letehetetlen olvasmány, de érdekes és tanulságos kötet azok számára is, akik az emberi viselkedést szeretnék jobban megérteni.

Idézetek

Az elsőként eszembe jutó anekdota Washoe-ról, az amerikai jelnyelvre megtanított csimpánzról szól. Washoe megtanulta, hogy “piszkosat” jeleljen a szennyezett bútorok vagy ruhák láttán. Egyszer, amikor egy makákó nagyon felbosszantotta, többször is azt jelelte: “Piszkos majom! Piszkos majom!”. Ez a szó újszerű használata volt, amelyre soha nem tanították.

Azzal, hogy az állatok minden tettét az ösztönökre és az egyszerű tanulásra vezetjük vissza, peidesztálon tarthatjuk az emberi kognitív képességeket.

(…) aki élt már együtt kutyával, és még sincs meggyőződve arról, hogy a kutyáknak a mieinkhez hasonló érzéseik vannak, az elmeháborodott, vagy talán veszélyes is.


Könyv adatlap

Megvásárolható
Park Kiadó

Molyos adatlap

Frans de Waal holland főemlőskutató és etológus négy évtizede tanulmányozza az állatok viselkedését. Korábbi könyve, az Elég okosak vagyunk, hogy értsük, milyen okosak az állatok?, az állatok intelligenciájával foglalkozott, a Mama utolsó ölelése gazdag érzelmi életükről mesél lenyűgöző történeteket.

A könyv a csimpánz mátriárka, Mama halálával kezdődik, aki szoros kapcsolatban állt Jan van Hooff biológussal. Amikor Mama már haldoklott, Van Hooff felkereste őt a ketrecében. Búcsújuk, melyet videóra vettek, felrobbantotta az internetet. Emberek milliói lehettek tanúi annak, ahogy Mama széles mosollyal üdvözli, majd megöleli a professzort. Nem az ember az egyetlen faj, érvel De Waal, amely képes szeretni, gyűlölni vagy szégyenkezni, örömet, undort vagy empátiát érez.

A Mama utolsó ölelése segít felismernünk, milyen sokféle módon kapcsolódnak egymáshoz emberek és állatok, elolvasása után új szemmel tekintünk majd a környező világra.

Rating: 5 out of 5.

Szerző
Frans de Waal

Cím
Mama utolsó ölelése: Mire tanítanak bennünket az állatoknál található érzelmek?

Eredeti cím
Mama’s Last Hug: Animal Emotions and What They Tell Us about Ourselves

Kiadó
Park

Megjelenés éve
2021

Oldalszám
372

Fordító
Sóskuthy György

ISBN
9789633556207


Blogturné és nyereményjáték

Játékunkban az ehhez a könyvhöz hasonló, természettel foglalkozó könyveknek szenteljük a figyelmet. Olyan olvasmányokból hoztunk idézeteket, amelyek arról szólnak, mit tanulhatunk mi, emberek az állatoktól. Fejtsétek meg, mely könyvekből származnak az idézetek, és pötyögjétek be a címét a Rafi megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A nyereményjáték ezen a linken érhető el

Az én állomásomhoz tartozó idézet:
Földünket mi, emberek nap mint nap továbbra is átformáljuk, így a természet egyre távolabb kerül eredeti állapotától. Hihetetlen, de a szilárd földfelszín 75 százalékát már kiirtottuk, benépesítettük vagy átalakítottuk.

Állomáslista
Blogturné Klub
07.14. Readinspo
07.16. Spirit Bliss Sárga könyves út
07.17. Flora the Sweaterist


Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s