“Találkozunk majd ott, ahol nincs sötétség.”

Legalább tíz év eltelt már azóta, hogy először olvastam Orwelltől az 1984-et, és bár akkor még elég fiatal voltam, a történet elsőre is mély benyomást tett rám. A világban zajló kiábrándító történések közepette már terveztem egy ideje, hogy újra előveszem és elolvasom a regényt, rendeltem is egy szép új példányt az Európa Kiadó akciójának keretében – de amikor szembejött velem a Fido Nesti által illusztrált képregény verzió, nem tudtam neki ellenállni, így az újraolvasásra első körben ilyen formában kerítettem sort.
Mivel a történetre nagy vonalakban emlékeztem, érdekes volt, ahogy az olvasás során előkerültek az apróbb részletek is, kósza emlékfoszlányaim értelmet nyertek, egyes utalások, amiknek a jelentőségére csak homályosan emlékeztem, egyszerre világossá váltak. Tinédzserként is megrázott a regény, fiatal felnőttként pedig még inkább elborzasztónak találtam a leírtakat. Azt szokták mondani, hogy az 1984 nem egy útmutató, mégis ahogy az ember olvassa a történetet, lehetetlen megszabadulni az érzéstől, hogy egyes kormányzatok ijesztően hasonlítanak az Angszocra, annak napi Két Perc Gyűlöletével, az emberek megfigyelésével, valamint az igazság és a tények manipulálásával. Ettől válik igazán nyugtalanítóvá Orwell műve, nem olyan, mintha egy fiktív disztópikus mű lenne, sokkal inkább tűnik a modern világ bemutatásának.
Többek között ezért is fogadtam örömmel a képregényt: akinek Orwell eredeti írása esetleg túl nagy falatnak tűnik, az az illusztrált kiadáson keresztül könnyedén megismerkedhet a mű mondanivalójával és főbb témáival. Ez különösen hasznos, mivel az 1984 ismerete fogékonyabbá teszi az embert arra, hogy észrevegye azokat a (szűkebb vagy tágabb) környezetében megjelenő tendenciákat, amik elvezethetnek az Orwell által bemutatott világ létrejöttéhez.

A képregény azonban a formátum ellenére nem egy könnyű olvasmány, sőt! Az illusztrációk nem butítják le a tartalmat, hanem azt erősítve egy újabb síkon teszik elérhetővé az olvasottakra való emlékezést: nemcsak a szöveg, a gondolatok és tételek, hanem az azokat kísérő vizuális hatások is elraktározódnak az agyunkban. Ennek hála a történet sokkal hozzáférhetőbbé válik a gondolataink között, elkerülhetetlenül újra és újra felidéződik a lelki szemeink előtt egy-egy jelenet.
Fido Nesti illusztrációnak sikerét több elem együttes jelenléte adja. Egyrészt az általa alkalmazott színvilág baljóssága alapvetően meghatározza a hangulatot, a koszos, szürke-fekete árnyalatok a kilátástalanságot sugallják, a vöröses és narancsszínű tónusok pedig egyszerre idézik a vér színét, sejtetve ezzel a rendszer erőszakosságát, valamint utalnak a történetet ihlető sztálinizmussal asszociált vörös színre is. Emellett még mindenképpen érdemes megemlíteni a karakterek megjelenítését, a kontúroknak és az arckifejezéseknek hála a képregényben szereplő emberek mind groteszk, kellemetlen hatást keltenek – mesterien vannak ábrázolva, de árad belőlük a nyugtalanság, kiütközik arcukon annak a rendszernek a brutalitása, amelyben élnek. Nagy Testvér és O’Brien hipnotikus tekintete, és a megkínzott Winston törékenysége nem könnyen feledhető képek.
A kiadvány minősége sem hagy kívánnivalót maga után, a lapok vastagok és nagyon szépen adják vissza az illusztrációkat. Egyedüli negatívumként annyit megemlítenék, hogy vannak a képregényben olyan panelek is, amelyeknél a feketével írt szöveg és a sötét háttér közt elég kicsi a kontraszt, így gyérebb megvilágításban problémás lehet ezen részek elolvasása. Ettől eltekintve azonban tökéletesnek nevezném a kiadványt, ami akár a regény kísérőolvasmányaként, akár magában fogyasztva megállja a helyét.

Könyv adatlap
Első alkalommal elevenedik meg képregényformában George Orwell 1949-ben megjelent világhírű, a náci és kommunista diktatúrák ihlette negatív utópiája: Óceánia rémállama, ahol a Párt – élén a személyi kultusszal övezett Nagy Testvérrel – mindenek felett áll, a polgárokat folyamatosan megfigyelik, a háborús paranoiát szító propagandasajtó napról napra újraírja a történelmet, a szabad gondolkodás pedig halálos bűnnek számít…
Az 1984 jóslata ugyan nem teljesedett és nem is teljesedhet be, mert a jövőt – szerencsére – az ember sohasem láthatja pontosan (még egy olyan zseniális író sem, mint Orwell); de napjaink diktatórikus és autokratikus rendszereiben mégiscsak sok minden emlékeztet e remekmű lidércnyomásos világára. A könyv figyelmeztetése ezért ma is aktuális – s talán mindig az lesz…
Író
George Orwell
Illusztrátor
Fido Nesti
Cím
1984
Eredeti cím
1984 – The Graphic Novel
Kiadó
Helikon Kiadó
Kiadás éve
2020
Oldalszám
224
ISBN
9789634795001
Fordító
Szíjgyártó László
Blogturné és nyereményjáték

Orwell regényének megjelenése óta a negatív utópia, vagyis a disztópia műfaja egyre nagyobb teret hódít az irodalomban. Játékunkban ezúttal ezen műfaj krémjéből válogattunk idézeteket. A feladat, hogy ezek alapján kitaláljátok, hogy melyik művet keressük. A Rafflecopter dobozba a könyv címét és íróját is várjuk.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Az én állomásomhoz tartozó idézet:
“Mihelyt észrevesznek, a munkásnők rám meresztik a szemüket, szinte felfalnak vele, és amikor hallótávolságba érek, a nyelvüket sem türtőztetik többé. Leírhatatlan, hogy miket kiabálnak felém. A támadás szadista és megalázó, úgy érzem magam, mintha a szavaik megerőszakolnának, vadságuktól meghűl bennem a vér.”
Állomáslista
Blogturné Klub
Január 11: Hagyjatok! Olvasok!
Január 13: Sorok között
Január 15: A Szofisztikált Macska
Január 17: Utószó
Január 19: Flora The Sweaterist
Január 21 Veronika’s Reader Feeder
Január 23: Fanni’s Library
One Comment Add yours