Don DeLillo: Nulla K

“Mi értelme van az életnek, ha a végén nem halunk meg?


Don DeLillót az amerikai posztmodern irodalom egyik központi alakjaként tartják számon, és érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a szerző a még mindig azon az Olympia írógépen írja a történeteit, amit még használtan vett az 1970-es években (Los Angeles Times:Q&A: A rare interview with Don DeLillo, one of the titans of American fiction“). A Nulla K az ötödik regény, ami az írótól magyar nyelven megjelent, és a műben DeLillo ezúttal is a modern élet ürességében sodródó fogyasztói társadalmat mutatja be, az élet, halál, létezés és identitás kérdéseit helyezi a középpontba.

A fülszöveget olvasva keltette fel az érdeklődésemet a koncepció, hogy egy a sivatagban izoláltan fekvő intézményben emberek önszántukból “eltetetik” magukat, hogy hibernált testüket majd egy későbbi korban tudósok feljavított állapotban újra aktiválhassák. Azt hittem, hogy a regénynek ez az abszurd és elsőre disztópikusnak ható, de közben elgondolkodtatóan valóság közeli eleme lesz az, ami a legjobban fog tetszeni a történetben – de tévedtem. Bár a Konvergencia szekta és a hibernált emberi testek, az intézmény folyosóján feltűnő bizarr szobrok és élőképek, az ideológia és az annak bedőlő emberek mind érdekesek voltak, mindezek mégis csupán háttérül szolgálnak, egyfajta színpadként, kivetített és felnagyított háttérképként, melynek felszínén formát ölthetnek a narrátor Jeff eszmefuttatásai életről és halálról, a saját és az őt körülvevők identitásáról.

Jeff karaktere, az ő sorsa és gondolatai voltak azok (a jellegzetes delillóinak mondott stílus mellett), ami miatt lelkesen lapoztam tovább és tovább a könyvet. A fiatal férfi egyértelműen egy elmélkedő ember, olyasvalaki, aki nehezen találja a helyét a világban: néha megáll, hogy definiáljon olyan hétköznapi dolgokat, mint egy kő, és nevet ad az embereknek, akiknek a valódi nevét nem ismeri. Meghatározásokkal próbálja érhetőbbé, kézzelfoghatóbbá tenni a világot, miközben a saját identitása is kérdéses. Jeff az, aki azért akar egy művet eredeti nyelven elolvasni, mert vonzza az “eredetiben olvasni” kifejezés, csak egy pár rendes cipője van, és minden rezdülésével küzd az ellen, hogy a vállalati rutin és a rohanó világ magába olvassza. Annyira emberi és annyira egyedi karakter, hogy én könnyedén megszerettem, és érdekelt, hogyan is alakul a sorsa.

Jeffhez kapcsolódik az őt kamaszkorában elhagyó apa, Ross, és párja, Artis alakja. A nő betegsége miatt dönt úgy, hogy hibernáltatja magát, a tehetős és sikeres Ross, a Konvergencia bőkezű támogatója pedig úgy dönt, hogy habár még nem jár közel a halálhoz, csatlakozik a nőhöz ő is. Ezen a síkon bontakozik ki az élet-halál, az öröklét és az identitás megszűnésének a kérdésköre. Vajon mennyire fenntartható és pozitív dolog az, ha meghosszabbíthatjuk az életünket? Mi a halál értelme és célja, van-e egyáltalán? És vajon a hibernált állapot befejeztével ugyanazok az emberek maradunk, akiket korábban tartósítottak vagy megváltozik a személyiségünk? Lehet bennünk bármiféle öntudat miközben hibernálva várjuk az újraaktiválást, az életbe való visszatérést?

DeLillo ilyen és ezekhez hasonló kérdések sokaságát nyújtja át az olvasónak, hadd töprengjünk mi is: vajon hogyan döntenénk? Mi vállalnánk a mesterséges és ideiglenes “halált”, ha ezáltal részesei lehetnének majd az öröklétnek?

Bár a könyv fogadtatása Goodreadsen eléggé változó és sokan nem tartják olyan jónak a regényt, mint a szerző korábbi műveit, de nekem nagyon tetszett az író stílusa, prózájának posztmodern jegyei, a modern világ problémáira és dilemmáira reflektáló témaválasztása. Ezek után nagyon kíváncsi vagyok a Jelenkornál korábban megjelent Fehér zajra is, és jó szívvel tudom ajánlani a Nulla K-t mindenkinek, aki nem riad vissza az emberi élettel velejáró komolyabb kérdésektől és a posztmodern stílusra jellemző írásmódtól sem.

Idézetek

Van valami, amitől kényelmetlenül érzik magukat? Gondolnak-e a technovírusra, a teljes rendszercsődre, a globális összeomlásra? Vagy inkább személyes a dolog? Érzik-e úgy, hogy átjárja önöket valami szörnyű digitális pánik, ami mindenütt ott van, és nincs sehol?

Ha valaki pár héttel ezelőtt elmondja nekem ezt az egészet, ezt a helyet, ezeket az elképzeléseket, valaki, akiben mindenestül bízom, azt hiszem, elhittem volna. De most itt vagyok, körülvesz ez az egész, és bajosan tudom elhinni.

Aztán egymásra néztünk, még mindig szó nélkül, ő úgy, mint aki azt kérdi, ki a fene vagy te amúgy. Ilyen volt a nézése. Ez a nézés a nőké. Mit keresek én itt, és kivel vagyok én itt, valami őrülttel, aki a semmiből bugyogott elő.

A világ egyik fele felújítja a konyháját, a másik fele éhezik.

Az antikarrier, ezt mondta. A karriertelenség. Ez fog most megváltozni? Úgy hívta, az el nem köteleződés kis egyháza, aminek én vagyok a főpapja.

Könyvmoly akartam lenni, de nem sikerült. Meg akartam merítkezni az európai irodalomban.


Könyv adatlap

Jeff ​Lockhart egy különös létesítménybe érkezik valahol Kazahsztán és Kirgizisztán határán a sivatagban. A kihalt folyosókon sehová sem nyíló ajtók sorakoznak, a mennyezetről váratlanul aláereszkedő vetítővásznakon háborúk és természeti katasztrófák képei sorjáznak. A legmeglepőbb helyeken csupasz próbababákból készült bizarr installációk rémisztik meg a bolyongó férfit.

A szürreális hely valójában a legmodernebb laboratórium, melyben hibernált emberi testeket őriznek a távoli jövő számára, amikor a tudományos fejlődésnek köszönhetően vissza lehet majd hozni őket az életbe. Jeff búcsúzni érkezett ide, mert apja és annak felesége úgy döntött, az asszony gyógyíthatatlan betegsége miatt mindketten lefagyasztatják magukat, hogy egyszer majd egy új világra ébredjenek. A különleges helyen, ahol mindent beleng a halál fenyegetése és az öröklét ígérete, Jeff kénytelen szembenézni az őt kamaszkorában elhagyó apához fűződő viszonyával és saját élete ürességével.

Don DeLillo legújabb regényében nemcsak a halálról elmélkedik, hanem az életet is dicsőíti, mérlegre teszi a világ sötét oldalát – terrorizmus, árvíz, tűzvész, éhínség, járvány – és a mindennapi élet, a szeretet szépségét és emberségét.

Rating: 4 out of 5.

Író
Don DeLillo

Cím
Nulla K

Eredeti cím
Zero K

Kiadó
Jelenkor

Kiadás éve
2020

Oldalszám
324

Fordító
Széky János

ISBN
9789636766344


Blogturné és nyereményjáték

Don DeLillo könyvében kiemelt fontosságú az identitás és az önmeghatározás kérdésköre, ezért most a turné mindhárom állomásán egy olyan idézetet olvashattok, melynek témája szintén az identitás. A feladatotok annyi lenne, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok, milyen nemzetiségű az író, akitől az adott idézet származik.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A nyereményjáték ezen a linken érhető el

Az én állomásomhoz tartozó idézet:

Lehetséges, hogy az identitás nem egy épület, amelyhez az embernek az alapokat kell megtalálnia, hanem szerepjátékok sora, amit egy központi értelem fog össze, amely ismeri az eljátszott szerepek történetét, és eltünteti a különbséget cselekvés és szerepjátszás között.

Állomáslista
Blogturné Klub
07. 21. Flora the Sweaterist
07.23. Utószó
07.26. Könyv és más

One Comment Add yours

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s