Jeanine Cummins: Amerika földje

“A pokol vizes, hideg, fekete és elhagyatott.”


Író: Jeanine Cummins

Cím: Amerika földje

Kiadó: Helikon

Kiadás éve: 2020

Oldalszám: 440

A könyv ITT megrendelhető.


Fülszöveg

La ​Bestia – A Szörnyeteg. Így nevezik Mexikóban azokat a tehervonatokat, amelyek tetején az elviselhetetlen szegénység, vagy a drogkartellek, vagy épp saját bűnös múltjuk elől menekülve tömegek utaznak Közép- és Dél-Amerika országaiból az Egyesült Államok, „Amerika földje” felé. A „piszkos Amerikából” egy jobb helyre, amelynek persze szintén megvan a maga mocska – például épp a bevándorlók ellen felszított gyűlölet formájában. Több ezer kilométeres útjuk során a menekülő embereket szinte kivétel nélkül kifosztják, váltságdíjat remélve foglyul ejtik, a nőket megerőszakolják – a Mexikót behálózó nagy hatalmú kartellek mindenütt ott vannak, és nekik az emberélet olcsó.

Lydia soha nem gondolta, hogy belőle is „migráns” lesz: Acapulco városából való, jómódú, középosztálybeli mexikói nő, akik nyolcéves kisfiával, Lucával együtt mégis a La Bestián, majd a hírhedt Sonora-sivatagban, egy embercsempész vezette csapatban próbálja elérni az ígéret földjét, a határfalon túli Egyesült Államokat. Ha nem sikerül, mert valaki felismeri vagy elárulja őket, és üldözőjük rájuk talál, a biztos halál vár rájuk. Csak a Gondviselésben, avagy a földönfutókat segítő, jólelkű emberekben bízhatnak.

A sors szörnyű fintora, hogy egy megnyerő modorú, irodalom- és operakedvelő, a kislányáért rajongó ember elől kell menekülniük – olyasvalaki elől, aki szereti Lydiát. Hogyan lehetséges ez?


Az Amerika földje nem egy könnyű olvasmány: a szereplők menekülése Mexikóból észak felé egy megrendítő utazás, és a szerző aligha választhatott volna aktuálisabb témát. A szenvedés és a kegyetlenség, amit az írónő bemutat, brutális, mégis realisztikusnak hat. De vajon mennyire valósághű a történet?

Erre a kérdésre hadd térjek majd később vissza, most maradjunk annyiban, hogy miközben olvastam a regényt, fel sem merült bennem, hogy megkérdőjelezzem a leírtak mögött megbújó igazságtartalmat. A megjelenített borzalmak ellenére a történet sodort magával, érdekelt a szereplők sorsa, reméltem, hogy sikerül átjutniuk a határon és megtalálniuk a számításukat az Egyesült Államokban. Különösen megszerettem a fiatal Lucát, aki a túlélésért küzdve is bátorságról, intelligenciáról és emberségről tesz tanúbizonyságot. A kisfiú (és a barátja, Beto, is) olyan érzetet kelt, mintha Cummins kölcsönvett volna Dickenstől egy utcagyereket és kitette volna Mexikóban, hogy megnézze, milyen fából faragták.

Bár a könyv legegyértelműbb témája maga a menekülés és az illegális bevándorlás, valamint a mexikói kartellek (közülük is a fiktív Los Jardinerosnak és vezetőjének) a hatalmi helyzete, ezek csak a tematikus fa törzsét képezik, és ezekből ágaznak le az olyan altémák, mint az embercsempészet, a korrupció, vagy a nők kizsákmányolása. De a történetet olvasva elgondolkodik az ember azon is, hogy vajon meddig érdemes elmenni a sajtószabadság védelmében, és segítenénk-e egy menekülő ismerősünknek, ha ezzel magunk is veszélybe kerülnénk. A szereplők által átélt fizikai megpróbáltatások pedig arra késztetik az olvasót, hogy hálát adjon azért a kényelemért, amelyben él.

Bár a regény önmagában is figyelemre méltó, a körülötte kialakult heves vita még érdekesebbé teszi. Jeanine Cummins korábban egy mérsékelt hírnévnek örvendő szerző volt, az Amerika földjéért viszont szó szerint versengtek a kiadók – a licitálás odáig jutott, hogy az írónő végül egy 1 millió dolláros előleget kapott a kéziratért . A könyv megjelenése után azonban a várt pozitív értékelések mellett megérkeztek a kritikák is, mígnem a helyzet odáig fajult, hogy a kiadó – aggódva a szerző biztonságáért – le kellett mondja a tervezett promóciós turnét.

Az írónő ellen felszólalók többek között azt nehezményezik, hogy a regény csupán a realisztikusság álcáját viseli, de igazából nem a valóságot mutatja be: sztereotípiákra épít, ami csak erősíti a mexikói bevándorlókkal szembeni előítéleteket. A kritikák közül David J. Schmidt írását lehet érdemes elolvasni; a férfi “nevetségesen pontatlan”-nak titulálja a művet, de meg is magyarázza a véleményét a regényből vett példákkal.

Mivel én kevéssé vagyok jártas a mexikói bevándorlás témájában, és gyanítom, hogy a hazai olvasók közül sokan eveznek velem egy csónakban, elengedhetetlennek tartom, hogy valamelyest megismerkedjünk a valósággal, és odafigyeljünk a regényt ért jogos kritikára is, mielőtt abszolút igazságként tekintenénk a benne leírtakra. Ez nem kell levonjon az Amerika földjének irodalmi értékéből, mindössze segít meghatározni a mű helyét a fikció és valóság koordináta rendszerében.


Idézetek

Ha van valami jó a terrorban, érti meg most Lydia, az az, hogy azonnali cselekvést parancsol, nem hagy szenvedni. Tudja, hogy hamarosan meg kell küzdenie azzal, ami történt, de e pillanatban az, ami még történhet, segít eltompítani a legrosszabb gyötrelmet.


A kortársaitól és elődeitől eltérően La Lechuza nem feltűnősködött, nem élt nagy társasági életet, és nem is volt rendkívül karizmatikus. Felvilágosultnak tűnt. De mint minden drogbáró, ravasz volt, könyörtelen és végletesen téveszmés. Egy ádáz tömeggyilkos, aki úriembernek hitte magát. Egy bűnöző, aki költőt látott önmagában.


Küzdelem zajlik a szívében, emlékezni akar, de felejtésre van szüksége. Az elkövetkező hónapokban Luca néha azt kívánja, bárcsak ne pazarolta volna el a szenvedés első napjait. Azt kívánja, bárcsak hagyta volna, hogy átjárja és pusztítson benne. Mert ahogy a felejtés lehorgonyoz benne és ott marad, olyan lesz, mint az árulás.


Ha valaki elvenné a cipőjét, hát biztos föladná, ezt gondolja. Az lenne a végső megaláztatás. Tizenhat megölt családtag, ezt túl tudja élni, mindaddig, amíg a lábujjai nem mezítelenek a világ előtt.


(…) Nem szeretem, ha az emberek meghalnak a sivatagban. Ezért olyan embereket viszek, akik nem fognak meghalni.
Luca megfogja az anyja kezét. – Nem áll szándékomban meghalni.
El Chacal a fiúhoz fordul. – Senkinek nem áll
szándékában meghalni.
– Igen – ért egyet Luca. De nekem szándékomban áll
nem meghalni.


Blogturné és nyereményjáték

Az Amerika földje azért is nagyon jelentős regény, mert menekültek történeteit mutatja be és hozza közelebb az olvasóhoz. A mostani játékunkban ezért az lesz a feladatotok, hogy olyan könyvek címét találjátok ki, melyek szintén migránsok történeteit beszélik el. Minden állomáson egy-egy idézetet találtok a művekből, és ezek alapján kell kitalálnotok, hogy mi a könyv címe, és a megoldást beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

 (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A nyereményjáték ezen a linken érhető el

Az én állomásomhoz tartozó idézet:

Ahhoz, hogy valaki tudja, megsértik a jogait, vagy ő sérti meg valaki másét, először azzal kell tisztában lennie, hogy vannak jogai, és tudnia kell, mik azok.

Állomáslista
04. 21. Utószó
04. 23. Flora the Sweaterist
04. 25. Csak olvass!

2 Comments Add yours

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s