R. & S. H. Pitcairn: Kutyák ​és macskák természetes egészsége

Ha úgy vesszük, a modern életben majdnem minden természetellenes.


Író: Richard H. Pitcairn & Susan Hubble Pitcairn

Cím: Kutyák ​és macskák természetes egészsége

Kiadó: Partvonal

Kiadás éve: 2020

Oldalszám: 528

A könyv ITT megrendelhető.


Fülszöveg

Az ​állatok számára természetes életmódot szem előtt tartó Pitcairn házaspár neve már régen összefonódott a holisztikus állatgyógyászattal, és a mai napig a mozgalom éllovasaiként tartják őket számon. A Kutyák és macskák természetes egészsége című kézikönyvük világszerte nyújt biztos támpontot a gazdiknak, akik fontosnak tartják négylábú kedvenceik biztonságát és jólétét. A vadonatúj, átdolgozott kiadásban az alapvető állattartási ismeretek mellett megtalálhatók az élelmiszerek összetételét vizsgáló, áttörést jelentő kutatások eredményei is. A magas tápértékű, húsos és alternatívát jelentő hús nélküli receptek segítségével mi magunk is egészséges étrendet állíthatunk össze négylábú barátainknak.

Külön érdekessége a könyvnek, hogy az illusztrációkat Susan Hubble Pitcairn készítette, aki költő és díjnyertes illusztrációiról ismert festőművész. A szenvedéllyel és elkötelezettséggel összeállított kötet nélkülözhetetlen, ha a lehető legegészségesebb és legboldogabb életet igyekszünk biztosítani szeretett állatainknak.


Ahogy a fülszövegben is szerepel, a Richard és Susan H. Pitcairn a holisztikus állatgyógyászat főbb alakjai közé tartoznak, könyvük is ennek a szemléletnek a jegyében íródott. Be kell vallanom, a “holisztikus” szó jelentéséről csak homályos fogalmam volt, úgyhogy azoknak a kedvéért, akik hozzám hasonlóan nem mozognak otthonosan az ehhez hasonló fogalmak terén, azzal kezdeném, hogy megadom a kulcsszónak a definícióját. Holisztikus “az a gyógyítási mód, melynél figyelembe veszik a beteg értelmi, fizikai és szociális állapotát is” (forrás: Idegen Szavak Gyűjteménye).

A könyv ennek a megközelítésnek a jegyében nem egyes betegségek tüneti kezelésével kapcsolatban ad tanácsokat. A kiadvány végén ugyan található egy gyakori megbetegedéseket és problémákat felsoroló gyűjtemény, ahol a tünetek leírása és a megelőzésre tett javaslatok mellett a szerzők a kezelés során alkalmazható étrendre is kitérnek, valamint megemlítik a jótékony hatású gyógynövényeket és homeopátiás szereket is. Ezeknek a gyógymódoknak a bemutatása, az évenkénti oltás esetleges hátulütőinek leírása és a hús nélküli étrend ajánlása azok a pontok, amelyek olvasásakor a tradicionálisan gondolkodó olvasónak nagy valószínűséggel a magasba szökik a szemöldöke. A kutyák és macskák növényi alapú diétájával kapcsolatban nekem vannak kételyeim, de úgy gondolom, hogy Pitcairnék receptjeit így is érdemes átolvasni. Az biztos, hogy az állatainknak is jót tenne, ha a boltban kapható kész tápok helyett vagy mellett gyakrabban kapnának friss, a nekik szükséges tápanyagokban gazdag ételeket.

A Kutyák ​és macskák természetes egészsége mindenképpen egy gondolatébresztő olvasmány. A gabona-kérdés például kifejezetten érdekes. Az én macskám kizárólag jó minőségű gabonamentes tápot eszik, és bár e könyv elolvasása után sem fogunk átesni a ló másik oldalára és nevezünk be egy gabona és zöldség alapú étrendre, annyi biztos, hogy a kérdés elgondolkodtató: mennyiben jogos vajon a teljes gabona-ellenesség és mennyiben csak egy jó marketinggel rendelkező trend?

Háziállataink táplálása a könyv egyik fő témája, és akik eddig esetleg nyugodt szívvel etették kedvencüket a boltokban kapható szeméttel tápokkal, azoknak minden bizonnyal sokkoló lesz az, amit itt olvashatnak. Igazából mi nem kerül bele a tápokba? Az biztos, hogy beteg állatok húsa belekerülhet, elaltatott állatoké is, az ólomtól a higanyon át egészen arzénig toxikus anyagok egész tárháza is megtalálható bennük. És azt tudjátok, hogy készül a húsliszt? És azt, hogy milyen az élet egy tenyésztelepen? Hát most majd megtudjátok. A szerzők ráadásul rengeteg dokumentumfilmet és szakirodalmat ajánlanak a témában, úgyhogy mindenki kedvére tájékozódhat a könyv becsukása után is.

A méreganyagok azonban nem csak az ételekben vannak jelen. A víz, a por, a lakásban használt tisztítószerek – ez mind-mind potenciális veszélyforrás. Modern világunkban a por is rengeteg toxikus anyagot tartalmaz – milyen szerencse, hogy mi nem nyalogatjuk le a lábunkról, ugye? Várjunk csak, a háziállataink megteszik! Gondoljunk csak a cicánkra, aki lelkiismeretesen tisztára nyalogatja a talpát. Az a tappancs pedig járt a tisztítószerrel felmosott padlón, a rovarirtóval lefújt ablakpárkányon, a porban az ágy alatt. Egészségesen hangzik. Aztán ott van az egyre növekvő elektromágnesesség. Mi már nehezen bírjuk ki wi-fi nélkül, de vajon milyen hatással lehet kedvencünkre a sugárzás? És csoda vajon, hogy modern világunkban a háziállataink sokkal több betegséggel és allergiával küszködnek, mint régen?

Az allergiákról szóló szakasz egyik legérdekesebb része számomra egyértelműen a kapcsolt asszociációról szóló bekezdés volt. A szervezetünk összekapcsolja a gyakran fogyasztott ételeket azokkal a toxinokkal, amelyeket tartalmazhatnak, és így egy idő után az ennivalót a méreganyag hiányában is úgy kezdi kezelni, mint magát a méreganyagot. Ez egy allergiaspecialisták körében létező elképzelés, és ha igaz, akkor sok mindent megmagyaráz, nemcsak az állatok, hanem az emberek allergiáival kapcsolatban is.

De egyes betegségek vagy tünetek, így akár az allergia is, nem kizárólagosan fizikai eredetűek lehetnek. Pitcairnék kitérnek arra is, hogyan befolyásolhatja házi kedvencünket a mi hangulatunk, egy költözés vagy egy új családtag érkezése. Mi ezt Bonnie cicával tavaly magunk is megtapasztaltuk: költözés után belázasodott és egy hétig székrekedése volt az autóút és az ismeretlen hely okozta stressz miatt.

A tenyésztés (különösen a beltenyésztés) szintén fokozhatja egyes (örökletes) betegségek kialakulásának a kockázatát, ráadásul a különféle fajták létrehozásakor nem csak észérvek vezették a tenyésztőket. Sok vonás, ami miatt egyesek odavannak egy-egy fajtáért (rövid orr/láb, puha szőr, lógó fül, stb.) nem más, mint a tudatos tenyésztés következtében visszamaradott fiatalkori tulajdonság (ezt neoténiának nevezzük). A kutyák egyedei közötti változatosság csodálatos, de sajnos veszélyes is. A farkas durvább szőrzetével szemben előnyben részesítettük a puha, selymes bundát, ez azonban egy séta során könnyen megtelhet bogánccsal és toklásszal. Egyes fajták (pl.: angol buldog) alkatukból adódóan császármetszésre szorulnak, az alacsony, hosszú testű állatoknak gyakran vannak gerincproblémáik, a nyomott orrú fajták szinte csak fulladozva jutnak levegőhöz. Abba pedig jobb nem is belegondolni, hogy mire leszünk még képesek most, a génmanipuláció rohamos fejlődésének korában…

A szerzők az állatok érdekeinek hangoztatása mellett szerencsére nem feledkeznek meg a szerető gazdákról sem. Egy egész fejezetet szentelnek annak, hogy feldolgozzák a szeretett házi kedvenc, családtag elvesztésének témáját, és már önmagában ezért a fejezetért megéri elolvasni a könyvet.

(…) társadalmilag kevésbé elfogadott nyíltan gyászolni egy állatot, pedig az érzés pont olyan valós lehet, mint egy gyermek vagy egy társ elköltözése esetén. (…) Társadalmilag elfogadott azonban, ha valaki azonnal újat szerez be elvesztett háziállata helyett. (Ha viszont egy nő a férje temetésének másnapján újraházasodna, az emberek felhúznák a szemöldöküket.)

Idén lesz öt éve, hogy a kutyámat, aki daganatos volt, el kellett altatni. Ott voltam mellette végig, ahogy elaludt. Amikor meghalt és sírni kezdtem, az állatorvos annyit mondott, hogy “akkor most menjenek és vegyenek egy másikat”. Senkinek nem kívánom, hogy ezt kelljen hallania, amikor éppen elvesztette azt, aki a legközelebb állt hozzá. Mondanom sem kell, ahhoz az orvoshoz soha többé nem mentünk vissza.

Attól tartok, hogy hazánkban sokan még mindig nem jutottak el arra szintre, hogy haszonállatnál vagy státusz szimbólumnál többként tekintsenek egy macskára vagy kutyára. Az állatvédelmi törvényeink még mindig szégyenletesen megengedőek, az állatkínzók nem kell komoly büntetéstől tartsanak. A Kutyák ​és macskák természetes egészségéhez hasonló könyvek, és a Pitcairnék felfogásával rokon gondolatok azok, amikre szükségünk van!

Bár a szerzőknek nem minden kijelentésével tudok teljes mértékben azonosulni, úgy gondolom, hogy a szemléletükben és tanácsaik között rengeteg olyan akad, amiket érdemes lenne beépíteni a hazai köztudatba is. Elsőként talán azt a mélységes szeretetet, amivel az állatok felé fordulnak, nem egy alacsonyabb rendű lényként tekintve rájuk, hanem a természet és a világ velünk egyenrangú csodáiként.


** A recenziós példányt nagyon köszönöm a Partvonal kiadónak! **

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s