Sven Nordqvist: Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt

Szia, Findusz zöldborsó!


Író: Sven Nordqvist

Cím: Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2020

Oldalszám: 24

A könyv ITT megrendelhető.


Fülszöveg

Az öreg Pettson magányosan éldegélt kis vidéki házában. A tyúkjain kívül más társasága nem volt, így néha bizony nagyon egyedül érezte magát.

Egyik nap a szomszédja, Andersson néni állított be hozzá, s egy kartondobozt nyújtott át neki, amire nagy betűkkel az volt ráírva, hogy Findusz zöldborsó.

Amikor azonban az öreg kinyitotta a dobozt, borsó helyett egy apró kiscicát talált benne. Azonnal a szívébe zárta az apró jószágot, és innentől kezdve a tanyán teljesen megváltozott az élet…


Azok közé az emberek közé tartozom, akik felnőttként is ugyanúgy szeretik a meséket mint gyerekként, a Pettson és Findusz pedig az egyik kedvencem. Még évekkel ezelőtt a rajzfilm fogott meg, Sven Nordqvist könyvei csak most kerültek a kezembe, és bár így a TV-sorozat volt az első találkozásom Pettsonnal és Findusszal, azt kell mondjam, hogy a könyv ebben az esetben is felülmúlja az adaptációt.

A morgós idős ember és a hozzá társuló kisállat toposza az egyik kedvenc visszatérő irodalmi elemem, egy olyan páros, amit nem tudok nem szeretni. Nem fog beugrani, hogy ki mondta vagy hol olvastam, de rémlik egy olyan idézet, amiben talán egy producer kijelenti, hogy egy sikeres filmben kell legyen egy csinos nő, egy helyes gyerek és egy aranyos kutya. Az én “elengedhetetlen összetevőm” egy aranyos történethez a mogorvának tűnő idős bácsi és az őt “megszelídítő” kisállat lenne. Noha Pettson nem egészen mogorva, azért épp eléggé magának való ahhoz, hogy megfeleljen ennek az elvárásnak. (És ha már témánál vagyunk, mindenképp megemlíteném egy másik svéd szerző, Fredrik Backman Az ember, akit Ovénak hívnak című regényét is, aminek címszereplője szintén tökéletes példa.)

Pettsonnak nincs sem felesége, sem gyerekei – Findusz érkezéséig egyedül a tyúkjai jelentettek számára állandó társaságot, és bár távol álljon tőlem, hogy alábecsüljem a baromfiakat, azért az tagadhatatlan, hogy ez egy nem igazán irigylésre méltó élethelyzet. Findusz persze, ahogy azt a kismacskák már csak szokták, az első perctől kezdve átveszi az uralmat az idős férfi élete felett és élettel telíti meg házat. A bolondozása és állandó jelenléte felvidítja a magányos Pettsont, aki most meg kell szokja, hogy reggel egy éhes macska ébreszti (ó, hogy ez milyen ismerős…), és Findusz természetes kíváncsiságának hála megtanulhatja azt is, hogy milyen érzés aggódni valakiért.

Findusz megtestesíti mindazt az energiát és nyughatatlanságot, ami egyértelműen a kölyök macskák tipikus jellemzője. Elragadó, ahogy a zöld csíkos nadrágjában keresztül csetlik-botlik az oldalakon, és ugyan kinek ne esne meg rajta a szíve, ahogy rettegve kuporog, várva arra, hogy Pettson végre ráleljen? A két címszereplő mellett jót mosolyogtam a muklákon is, emlékszem, hogy a rajzfilmben mindig ott lábatlankodtak, és remélem, itt is visszatérő mellékszereplők lesznek.

Nordqvist történeteiben az a csodálatos, hogy bár természetesen van mondanivalójuk és tanulságuk, az nem tűnik erőltetettnek, az embert csak sodorja magával a mese bája és az illusztrációk finomsága. A svéd könyvsorozat 1985-ben indult, ez a kötet pedig először 2001-ben jelent meg, és a stíluson és rajzokon érződik is, hogy még egy olyan korszakból származnak, amikor még nem uralkodott el az a szemlélet, ami szerint a gyerekeknek íródott történeteket “le kell egyszerűsíteni” az ő szintjükre. Félreértés ne essék, sem a mondatszerkezet, sem a cselekmény nincs túlbonyolítva, egyszerűen csak nem viseli magán a könyv azt a sértő és szerintem káros lebutítottság-érzetet, amit sok modern gyermekkönyv sajnos kötelezőnek tekint.

A Pettson és Findusz sorozat gyerekként és felnőttként egyaránt élvezhető, az Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt pedig tökéletes első találkozás lehet a szereplőkkel.

Ez itt pedig az én nyughatatlan zöldborsóm, akarom mondani macskám, Bonnie, akinek köszönhetően teljesen át tudom érezni, milyen volt Pettsonnak, amikor megmacskásodott.

Blogturné és nyereményjáték

Mostani játékunk során az állomásokon egy-egy Pettson és Findusz könyvből találhattok idézeteket. A feladat az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok, hogy az adott állomáson melyik Sven Nordqvist történetből idéztünk. Ez alkalommal három szerencsés olvasónk nyerhet majd véletlenszerűen egy-egy példányt a könyvekből. 

(Figyelem! A sorsolás során véletlenszerűen kerülnek kisorsolásra a címek, amelyen nem áll módunkban változtatni. A megfejtések beküldése után már nincs lehetőség javításra. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A nyereményjáték ezen a linken érhető el

Az én állomásomhoz tartozó idézet a következő:

“Findusznak egy évben háromszor volt születésnapja, csak mert úgy érdekesebb.”

Állomáslista
04/14 Flora the Sweaterist
04/16 Könyv és más
04/18 Veronika’s Reader Feeder
04/20 Flora the Sweaterist
04/22 Veronika’s Reader Feeder
04/24 Könyv és más
04/26 Flora the Sweaterist
04/28 Könyv és más

5 Comments Add yours

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s