F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

“Besúgó akarsz lenni, kislányom, vagy deportált lágerlakó? Válassz! Gyönyörű pálya mindkettő!”


Író: F. Várkonyi Zsuzsa

Cím: Férfiidők lányregénye

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2020

Oldalszám: 328

A könyv ITT megrendelhető.


Fülszöveg

1948 nyarán Körner Aladár nőgyógyásznál egy kétségbeesett asszony jelenik meg egy hallgatag, fiatal lánnyal. Klára, aki a háború során szüleit és testvéreit is elveszítette, tizenhat éves, kórosan sovány, olyan, mintha nem akarna felnőni. A férfi, aki családjából egyedüliként élte túl a vészkorszakot, hamar felismeri a lány szótlansága és kamaszos dühe mögött azt a magányt és elképesztő szeretetvágyat, amellyel neki is nap mint nap meg kell küzdenie.

Aladár és Klára között rövid idő alatt különleges, mások számára nehezen értelmezhető barátság szövődik. Egy barátság, amely felette áll minden társadalmi normának, és segít, hogy a háború elmondhatatlan szörnyűségei után e két ember újra megtanuljon élni és szeretni. Megmaradhat egy ilyen kapcsolat eredendő tisztaságában, vagy végül maga alá gyűri a történelem?

Várkonyi Zsuzsa megejtő szépségű regénye első megjelenése óta töretlenül népszerű az olvasók körében, filmadaptációja, a 2019-es Akik maradtak pedig világszerte kivívta a kritikusok elismerését.


F. Várkonyi Zsuzsa regényével már legalább egy évtizede kerülgettük egymást. Tudom, hogy anyukám sokszor említette, hogy mennyire tetszett neki, láttam is otthon a könyvespolcon, de valahogy sosem jutottunk odáig, hogy közelebbi ismeretséget kössünk. Aztán tavaly láttam az Akik maradtak előzetesét és a történet ott megfogott. A filmet még nem láttam, de most, hogy tudom, hogy ennek a könyvnek az adaptációja, mindenképpen sort kerítek majd arra is.

A Férfiidők lányregényének cselekménye az 1948 és 1967 közötti időszak alatt játszódik, de a történet maga egy még tágabb időszakot ölel fel. A háború borzalmai, a veszteségek, szenvedés emléke kitörölhetetlen nyomot hagyott a túlélőkben, a trauma nem oldódott fel a fegyverletétel pillanatában – az emberekben a gyászon és belső vívódáson keresztül tovább él a háború.

Aladár és Klára (egymásnak csak Aldó és Süni) mindketten olyan emberek, akiktől a háború elragadta a szeretteiket. Egyedül maradtak. Ők túlélték. A történetük azt mutatja be, mennyire nehéz “túlélni”; hogy lehetetlen felejteni; hogy valahogy mégis élni kell nap nap után. Arról is szól, hogy a gyógyulás néha milyen meglepő módon talál ránk, és hogy a szeretetnek és a törődésnek mekkora ereje van.

Egy momentum volt, ami engem kicsit kizökkentett az olvasásból, egy fordulat a cselekményben, aminek a létjogosultsága felől vannak kisebb kételyeim, máskülönben csak dicsérni tudom a művet. A részek felosztásától kezdve a beillesztett levelekig minden a helyén volt, minden passzolt. Egy pillanatig sem éreztem azt, hogy amit olvasok, az “csak” egy fiktív mű – a szereplők mind egyedi, hús-vér emberek, a történések realisztikusak.

Egy valódi óda ez a könyv a két szereplő különleges összetartozásáról, az emberi élet prózában megírt rapszódiája. Aki érzi ezt a regényt, az érti is – akkor feleslegesek is a dicsérő szavak, akkor nem arról fogunk beszélni, hogy milyen a strukturális felépítés, a karakterek jellemfejlődése, vagy milyen hűen mutatja be a pszichológus szerző a gyász-feldolgozást. Aki érzi ezt a történetet, az csak csendben elhallgat és hagyja, hogy betöltse a lelkét. Aki pedig nem tudja érezni, attól azt hiszem, nem lehet elvárni azt sem, hogy igazán megértse.


Idézetek

– Most hazudik?
– Mindig.
– Most is?
– Most is.
– Akkor nem mindig hazudik!
– Mit?
– Ha most is hazudná, hogy mindig hazudik, akkor ugye nem mindig hazudik. Ha viszont igaz lenne, amit mond, hogy mindig hazudik, akkor most mégsem hazudik, szóval akkor sem mindig hazudik!


Betegek! Érted?! Beteg az emberiség! De belebolondulni én fogok!


Tudja, én évi több tucat szerződést kötök. A többsége pusztán bizalomra épül: arra, hogy hiszek az író tehetségében, és bízom benne, hogy betartja a megállapodást. Szívesen fizetek előleget. Még sosem csaptak be. Ha azt kötném ki szerződési feltételként, hogy előbb mutassák be az első Nobel-díjukat, nem lehetett volna belőlem a később naggyá vált nevek házi kiadója.


Blogturné és nyereményjáték

F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve az alapja az Akik maradtak című 2019-es filmnek. A mostani játékunk során olyan filmekből láthattok képeket, amelyeket  magyar / magyar származású írók könyvei ihlettek.  Nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflocopter doboz megfelelő sorába annak a könyvnek a címét és íróját, amihez köthető az adott film. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A nyereményjáték ezen a linken érhető el

Az én állomásomhoz tartozó kép:

Állomáslista
03.16. Csak olvass! 
03.18. Utószó
03.20. Flora the Sweaterist
03.22. Könyvvilág
03.24. A Szofisztikált Macska
03.26. Spirit Bliss Sárga könyves út

One Comment Add yours

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s