[BTK] Katherine Applegate: Kívánságfa

“Én mindig igazságosan vetek árnyékot mindenhová.”



Író: Katherine Applegate

Cím: Kívánságfa

Kiadó: Maxim

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 200

A könyv ITT megrendelhető.
Itt pedig bele is olvashattok.


Fülszöveg

Helló! Én egy öreg északi vörös tölgyfa vagyok, de a barátaim csak Vörösnek hívnak. Régóta nagy gonddal őrzöm a környéket egy Bongó nevű varjú és számos kis állat társaságában, akik az odvaimban rendezték be lakásukat. És még egy fontos dolog: az itt élő emberek minden évben, május elsején eljönnek, hogy az ágaimra kötözzék a kívánságaikat. Az álmok, vágyak és remények suttogó fája vagyok. Egy kívánságfa. Eddig csendesen figyeltem az élet körforgását, és sohasem avatkoztam közbe. De úgy tűnik, sok-sok év után ki akarnak vágni, így itt az idő, hogy most, utoljára én magam teljesítsem egy különleges kislány kívánságát. Elmesélem hát neked ezt a történetet a barátságról és a szeretet erejéről. Nyisd ki a füled!


Katherine Applegate neve esetleg már ismerős lehet a könyvmoly közösségnek. Az ő nevéhez kapcsolódik a Szívzűrök ifjúsági sorozat, illetve 2015-ben megjelent nálunk is Ivan, ​az egyetlen című gyermekkönyve. Ez utóbbiból 2020-as megjelenéssel film is készül, illetve jövőre kerül a könyvesboltok polcaira a regény folytatása, The One and Only Bob címmel.

Az Ivanban az írónő már sikeresen alkalmazott nem-ember főszereplőt (lévén Ivan egy gorilla), de a Kívánságfában egész különleges narrátort választott: a mesélő ugyanis nem más, mint Vörös, egy öreg északi vörös tölgyfa. A tölgyekhez a folklórban gyakran kapcsolódik a bölcsesség fogalma, és a szerző egész biztosan figyelembe vette ezt is, amikor a fát választotta a története narrátorának. Vörös, tölgy-léténél és koránál fogva is, nyugodt bölcsességgel és állandó törődéssel figyeli az utcájában álló házsor lakóinak és a saját gyökerei között, ágain és odvaiban élő állatoknak az életét és mindennapjait. Ott áll már évek óra, és egy ír hagyományt követve a lakók minden év májusában feltűzik a különféle kívánságaikat az ágaira. Vörös eközben mindent hall, mindent lát, mindent átérez; ő a közösség életének, fénypontjainak és mélypontjainak néma tanúja.

Néma – a fák ugyanis nem beszélhetnek, legalábbis az emberekkel nem. Vörös persze elviccelődik a barátjával, a fiatal, de pesszimista varjúval, Bongóval, és a körülötte és rajta élő kisállatokkal, de a fák egyik alaptörvényét nem szegheti meg. Mindegy, hogy milyen tudás vagy bölcsesség birtokában van, azt nem oszthatja meg az emberekkel. És nem is teszi, amíg Tamar családja be nem költözik az utcába.

A kislány családja muszlim, és ezért nem mindenki látja őket szívesen a szomszédságban; némelyek azt az üzenetet tűzik fel a fa ágaira kívánságként, hogy a család tűnjön el onnan. Amikor az emberek előítéletesek és elvakultak, akkor válik csak igazán egyértelművé Vörös bölcsessége: ő nem ítélkezik, hanem elfogad. Nem elzárkózik, hanem megismer. És bár úgy tűnik eljött az ideje, hogy az öreg fát kivágják, még egy utolsó jó tettet végre tud hajtani. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy meg kell szegje a némasági-fogadalmát.

Katherine Applegate gyermekkönyve felnőtt fejjel olvasva is elgondolkodtató. Bár fő témája a tolerancia és nyitottság, olyan kérdéseket is feldolgoz, mint az öregedés, illetve annak a vágya, hogy meghalljanak bennünket. A bájos történet mellett nekem a rajzok voltak nagy kedvenceim, az illusztrátor állatábrázolásában tökéletes egyensúlyban van a stilizált és valósághű megjelenítés, a borító pedig szerintem egyszerűen szemet gyönyörködtető.


Blogturné és nyereményjáték

Mennyire ismered a fákat? A játék során érdekes állításokat teszünk közzé a fákkal kapcsolatban, azt kell eldöntenetek, igaz vagy hamis az adott mondat. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a választ!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) Sok szerencsét!

A nyereményjáték ezen a linken érhető el

Az én állomásomhoz tartozó állítás a következő:

Egy nagy tölgyfa napi 500 liter vizet “iszik”.

A turné állomásai
12.05. Kelly & Lupi olvas
12.08. Olvasónapló
12.11. Flora the Sweaterist
12.14. Hagyjatok! Olvasok!
12.17. Sorok között

One Comment Add yours

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s