Colleen Hoover – November 9.

“A hibáim keltenek reggelente, és azok tartanak ébren minden éjjel.”



Író: Colleen Hoover

Cím: November 9.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 368

A könyv ITT megrendelhető.


Fülszöveg

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal.

A Lánnyal.

Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért.

Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?

Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.

Újdonság magyarul a New York Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.

Hagyd, hogy elvarázsoljon!


A romantikus regények mindig is elég távol álltak tőlem, aztán Virág hosszas biztatására a kezembe vettem Colleen Hoovertől az It Ends With Us-t (magyarul Velünk véget ér címmel jelent meg), és azzal akkor meg lettem fogva. Aztán elolvastam az írónőtől az All Your Perfects-et is, ami talán még jobban tetszett. És akkor itt van a November 9., amiben a hősünk a fülszöveg szerint egy regényíró – hát hogy ne érdekelt volna a történet?

De be kell valljam, hogy a korábbi CoHo olvasmányaim alapján valamivel többre számítottam. Bár a téma kellően komoly, a megvalósítás nem ütötte meg azt a szintet, mint a fentebb említett két regény esetében; a November 9.-en érződik, hogy eredetileg 2015-ben jelent meg, az írónő stílusa és történetfelépítési-technikája azóta kétségkívül sokat fejlődött. Egy szó mint száz, aki tényleg szereti a romantikus regényeket, annak nyugodt szívvel ajánlom a November 9.-et, de aki valami többre vágyik, az keressen tovább.

Az alapvető problémám az volt, hogy sem Fallon, sem Ben nem tudta magát igazán belopni a szívembe. Tudom, tudom, a romantikus történeteknek megvannak a maguk prototípusai, de a később írt könyvek szereplői már jobban megformáltabbak, a kapcsolatuk (ha nem is feltétlenül valósághű) követi a regény belső logikáját. Az is lehet persze, hogy ebben az esetben maga a könyv felépítése sem könnyítette meg a karakterek elmélyítését, hiszen az olvasó igazából csak évente egy-egy napra nyer betekintést az életükbe.

Ha ezzel a felépítéssel az írónő így rúgott magának sajnos egy öngólt is, az ötlet maga szerintem nem rossz. November 9.: egy nap, ami megtestesíti a szereplőket kísértő múltat, és a közös jövőjükbe fektetett reményt. És ha már szóba hoztam a regény felépítését, CoHo strukturális választásai kifejezetten tetszettek. Az írónőtől már megszokott váltott szemszög és a flashbackek itt is jól működnek, a fejezetkezdő versek beillesztése pedig szintén egy tetszetős megoldás. Akik pedig olvasták a szerző más regényeit is, azok ebben a történetben két ismerőst is viszontláthatnak, és azt hiszem, hogy egy olvasó számára aligha van kedvesebb dolog egy ilyen váratlan viszontlátásnál.

A könyv legérdekesebb aspektusa azonban mégiscsak az, hogy az egyik főszereplője egy író. Az most nem számít, hogy Ben milyen író, jó vagy rossz, kiadott vagy kiadatlan – az a fontos, hogy ír. Az írás lehetővé teszi az író számára, hogy elmesélje a történetét, bemutathassa a saját szemszögét, magyarázatot adhasson a tetteire és döntéseire, segíthet feloldani a feszültséget vagy feldolgozni egy traumát. Ilyen értelemben az írás egy pozitív, gyógyító hatású tevékenység. De a történetmesélésnek, ha önéletrajzi ihletésű, megvannak a maga hátulütői is. Az egyes személyek által megélt valóság mindig szubjektív, így az elmesélt történet esetében nem igazán tekinthetünk az íróra megbízható narrátorként. A regényben felmerül továbbá annak a kérdése is, hogy fel szabad-e használni mások élettörténetét, átemelhetünk-e bizonyos jeleneteket és történéseket a fiktív világba, és ha igen, ez mennyire etikus.


Blogturné és nyereményjáték

A mostani játékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek Colleen Hoovert és munkásságát. Minden állomáson találni fogtok egy állítást az írónővel kapcsolatban, a feladatotok pedig az lesz, hogy megállapítsátok, hogy az állítás igaz vagy hamis, és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Vigyázzatok, néhol a válaszok becsapósak lehetnek.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk. 

A nyereményjáték ezen a linken érhető el

Az én állomásomhoz tartozó állítás a következő:

Colleen Hoover 1978. december 11-én született Sulphur Springsben Margaret Collen Fite néven.

A turné állomásai
11.07. Flora the Sweaterist
11.08. Sorok Között
11.09. Dreamworld extra
11.10. Könyvvilág
11.11. Sorok Között extra
11.12. Fannis Library
11.13. Deszy könyvajánlója
11.14. Sorok Között extra
11.15. Csak olvass!
11.16. Readinspo
11.17. Never Let Me Go
11.18. Kelly és Lupi olvas
11.19. Dreamworld

3 Comments Add yours

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s