Értékelés: Jodi Picoult – Apró csodák

“Nem azzal van gondjuk, amit csináltam.
Hanem azzal, aki vagyok.”

Író: Jodi Picoult

Cím: Apró csodák

Kiadó: Athenaeum

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 480


Miután tavaly elolvastam Picoult Ítélet c. regényét, nem is volt kérdéses, hogy előbb-utóbb az írónő más műveit is kézbe fogom venni, és mivel kedvenc bloggerinám, Virág hónapok óta teljes ártatlansággal rákérdez néha, hogy kivettem-e már az Apró csodákat a könyvtárból, néhány hete vettem a fáradságot, és előjegyeztem végre. És az biztos, hogy nem bántam meg!

Picoult-ra alapvetően jellemző a merész témaválasztás, és nincs ez másképp az Apró csodákban sem: bár a mű fő témája a rasszizmus, megjelenik benne a szexuális és a családon belüli erőszak, a homofóbia, a társadalmi rétegek megélhetési különbségei és a gyermeknevelés nehézségei is. Az, hogy az írónő nem “csak” egy problémára fókuszál, hanem azt tényleg kontextusba helyezi, és nem mint egy hermetikusan lezárt laboratóriumban végbemenő folyamatot vizsgál meg, a regény egyik említésre méltó pozitívuma. Nem minden szerző képes a valóságnak ezt a sokrétűségét feldolgoznia és élethűen visszaadnia -Jodi Picoult azonban hibapont nélkül veszi az akadályt.

A könyv világában semmi sem fekete és fehér, még akkor sem, ha az alapvető problémát éppen ennek a két színnek a szembenállása okozza. Ruth az egyetlen afro-amerikai nővér a szülészeten, Turk pedig, akinek a kisfia ott született, a fehér felsőbbrendűség híve – a konfliktus tehát adott. Turk követeli, hogy Ruth ne nyúlhasson a fiához, és a kórház eleget is tesz ennek a diszkriminatív követelésnek. Amikor a gyermek életveszélybe kerül, Ruth a következő dilemmával szembesül: segítsen a gyermeken annak ellenére, hogy nem is érhetne hozzá, vagy tartsa tiszteletben a szülők kérését? A nővéri esküjének tegyen eleget vagy a felettese rendelkezésének? Ebben a helyzetben Ruth semmiképpen sem dönthet helyesen. Nem azért, mert nem jó a szakmájában, hanem azért, mert a bőrszíne befolyásolja majd a tetteinek a megítélését.

A történetnek nincs egyetlen főszereplője, Picoult a nézőpontokat fejezetenként váltogatva, illetve flashbackeken keresztül mutatja be, hogy minden egyes szereplőnek, minden egyes embernek van múltja, ami befolyásolta az identitásának kialakulását. Ruth nem véletlenül lett nővér, de Turk sem született erőszakos neonácinak. Sőt, még Kennedy (az a szereplő, akivel a fehér olvasók többsége valószínűleg könnyedén azonosul olvasás közben) – még Kennedy sem tökéletes. Picoult karaktereinek (legalábbis nagyobbik részüknek) azonban nemcsak múltjuk és problémáik vannak, de jövőjük és reményük is. Remény a változásra, az előrelépésre. Ez az, ami az olvasóknak is reményt adhat: reményt arra, hogy egy a társadalom talán lassacskán és napról napra levetkezi azokat az alaptalan előítéleteket, amik sok embertársunk mindennapi életét megnehezítik és megkeserítik.

Picoult nem csodára vár, nem várja el sem a szereplőitől, sem az olvasóitól, hogy világmegváltó dolgokat vigyenek véghez. Csak arra ösztönöz, amire a Dr Martin Luther Kingtől származó, címadó idézet is: tégy apró dolgokat nagyszerű módon.

Ti hisztek abban, hogy az emberek képesek megváltozni?

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s