Könyvajánló: Roald Dahl – Charlie és a nagy üveglift

– Becsapódunk? – hüledezik a három vénség. – Hova!?
– A gyárba, természetesen – válaszol Vonka úr.
– Ez az ember buggyant – jajgat Jozefin nagyanyó. – Hisz szétkenődünk valamennyien!
– Ízzé- porrá zúzódunk! – vacog Viktor nagyapó.
– Palacsintává lapulunk! – sír-rí Viktória nagyanyó.
– Hja – legyint Vonka úr –, az élet csupa kockázat!


20180623_110130Író: Roald Dahl

Cím: Charlie és a nagy üveglift
(Charlie and the Great Glass Elevator)

Kiadó: Kolibri Kiadó

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 230

Pontozás: 4/5


Meggyőződésem, hogy Roald Dahl egyfajta pozitív előjelű őrületben szenved. Valami olyasmiben, ami mindenki másnak (és talán saját magának is) óriási előnyére válik. Ez a könyv ugyanis éppen abszurditásának és fragmentáltságának köszönhetően válik szórakoztatóvá. Dahl olyan gyermekkönyveket ír, amiket bármelyik kikapcsolódásra vágyó felnőtt is egész nyugodtan kézbe vehet: a szórakozás garantált. Az író (tipikusan brit tongue-in-cheek) humorát olvasva az ember nem tudja, hogy rázza meg tehetetlenségében a fejét, bólogasson nagyban vagy csak nevessen.

Bárhogy dönt az olvasó, a könyvet nem fogja tudni letenni, amíg be nem fejezte – Dahlt pedig talán soha nem fogja tudni kikergetni a fejéből. Ő az a fajta író, aki nem kéredzkedik be az emberhez, hanem berobban, majd elegánsan és könnyeden elkezd beszélni bármiről, ami csak az eszébe jut, és mire az ember észbe kap, ő már fürdőköpenybe burkolózva feltett lábban ül a díványon és eregeti a szivarfüstöt. Késő! Roald Dahl már beköltözött. És az ember gyorsan hozzászokik és megszereti a különc szokásait, és már alig várja, hogy vendége az újság olvasása közben melyik abszurd cikket fogja kifigurázni a reggeli tea és pirítós mellett. A Charlie és a nagy üveglift is pont olyan történet, amit a teáját kortyolgatva rögtönözne újdonsült háziurunk.

Vonka Vilmosra biztosan sokan emlékeznek a Charlie és a csokigyárból. Jelentem, nem tért észhez, sőt! ha lehetséges, őrültebb, mint valaha. A realitás valami olyasmi, amivel ő nincs köszönőviszonyban, inkább iszonyattal reagál rá: bármiféle megalapozott aggodalom hangoztatása elég ahhoz, hogy Vonka Vilmos úr megbotránkozzon az aggodalmaskodó egyén gyávaságán. Na de mitől is kellene tartani, amikor valaki megmagyarázhatatlan módon egy üvegliftben lebeg a világűrben? Ugye? Teljesen hétköznapi dolog.

Bár Vonka úr viszi a prímet, azért a többi szereplőről sem szabad megfeledkezni. Charlie a gyermekek fantáziájával és ártatlan merészségével hű társ mindenféle kalandban, Joe nagyapó nem kevésbé. A mama és a papa, a többi nagyszülővel egyetemben, szintén szórakoztató: lebegésük és esetleges haláluk okozta nyugtalanságuk éles kontrasztban áll “kapitányuk” őrültségével. Az Elnök és körének bemutatása pedig alkalmat adott Dahlnak arra is, hogy már tőle megszokottan ne csak a szórakoztatás kapjon szerepet, hanem a társadalomkritika is. Mosolygunk és nevetünk az országot vezető elit megszólalásain, de ezek épp annyira szolgálnak tükörként a társadalom számára, mint amennyire részét képezik a dahli humor csillogó repertoárjának.

“Kínába telefonálni fölöttébb nehéz, elnök úr – közli a postaügyi miniszter. – Abban az országban mindenki Cseng és Csüng. Ha a telefon cseng, a vonal végén biztosan nem a hívott személy csüng.”

A könyv olyan, mint egy rosszul vágott űr-akciófilm a múlt századból: az űrhotelben támadnak a veszedelmes, alakváltoztató üstöllős pozdorok, majd az üveglifttel menekülő csapat után erednek – ki tudja, ki kerül ki győztesen az ütközetből. De az is egyértelmű, hogy Vonka úrnak köszönhetően szereplőink bolygónkra visszatérve sem állnak két lábbal a földön. Nagyanyó kivonódik és Mínuszországba kerül, az emberek kora pedig úgy változik össze-vissza, mint Alice mérete Csodaországban. A Vonka-dalokról már nem is mondanék semmit, jobb, ha mindenki maga alkot róluk véleményt.

A Charlie és a nagy üveglift tehát pont olyan, amire a Charlie és a csokigyár után számítani lehetett. Aki korábban nem csalódott a szerzőben, az most sem fog, feltéve, ha hajlandó felfüggeszteni mindennemű kételyét a realitást illetően, és gyermeki fantáziával felvértezve csak elmerül a dahli abszurditás feneketlen óceánjában.

Ti beengedtétek Dahlt a fejetekbe? És kényelmesen elhelyezkedett már?

 


* A recenziós példányt nagyon köszönöm a Kolibri Kiadónak! *

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s